Ange • Harmadik
Kedves Olvasók! Meghoztam a harmadik részt, amely eddigi életem leghosszabb fejezete. Azt hiszem nem is rizsáznék feleslegesen, jó olvasást Nektek! Ölel Benneteket, Beby • Harmadik fejezet • 2017. 10. 23. Ünnepnap van, munkaszünet. Nincs egyetem, nincs munka, az egész család otthon. Lehetne. Én a szobámban próbálom behozni a lemaradásomat, amit az elmúlt hetekben szereztem az egyetemen. Még mindig nem járok be minden órára. Egyszerűen nem megy, hogy minden előadáson a csoporttársaim savanyú fejét nézegessem. És ez még a jobbik eset. Van, aki szavakba öntve sajnál, sopánkodik, még könnyeket is hullajt. Felesleges a nagy hűhó, tudom, hogy ezt nem érezhetik át. Apa is itthon, a dolgozószobában hallgatja, amint a diákja kalimpál a szó szerint vagyont érő zongoránkon. Családi örökség. Nem is értem, hogy engedheti meg neki, annyira béna szegénykém. Pedig már három éve jár Apámhoz rendületlenül és még mindig borzasztóan...