határtalan képzelet

Kedves Olvasók!  Megint esedezhetnék bocsánatért a késésért és szabadkozhatnék, hogy miért is nem volt új rész, de feleslegesnek érzem mindig ugyanazt hajtogatni.  Sajnos nem mindig van alkalmam vagy épp ihletem írni, de ezt már sokszor elmondtam.  Szóval a továbbiakban is próbálom a magam által szabott határidőket betartani, de majd meglátjuk mi lesz belőle. Remélem, azért azért többé-kevésbé sikerül majd!  Most pedig jó olvasást Nektek!  Ölel Benneteket,  Beby • Tizedik ~ A játék elkezdődött • • Annie • Ahogy beléptem az ajtón, szájtátva néztem körbe. Az üvegház tele volt különleges növényekkel. Bár elég tájékozottnak tartom magam, a legtöbbet sosem láttam még. A biológiakönyvek és albumok egyike sem mutatott be hasonló virágokat, mint amilyenek körbevettek minket.          Meglepődve fordultam Joseph felé, aki ugyancsak összehúzott szemekkel vizslatott egy közeli példányt. Közelebb léptem a növényhez, majd lehajoltam, hogy jobban szemügyre vehesse

Kedves Olvasók! Tudom, hogy régóta nem jelentkeztem, de kicsit besűrösödtek a napjaim mostanság. Ez nem mentség, tisztában vagyok vele, viszont van két enyhítő körülmény. Az egyik, hogy szombatra már kész van a fejezet, szóval tuti, hogy időben itt lesz. A másik, hogy az elmúlt két hétben volt egy novellaverseny, melyen részt vettem és láss csodát... első lettem! Ennek a versenynek az volt a lényege, hogy bele kellett építeni egy M. Gin által írt párbeszédet (a Te meg ki a fene vagy... - tól a Senki? Micsoda béna név... - ig) az irományunkba. Szavakba sem tudom önteni, hogy mennyire, de mennyire boldog vagyok. Amikor megírtam ezt a kis történetet, nem hittem volna, hogy tetszeni fog Gin-nek, aztán mégis megnyertem a versenyt.  Nagyon szépen köszönöm Neked mégegyszer! Illetve köszönöm a bétámnak, Dórának és mindenkinek, aki elolvasta és véleményt mondott, mielőtt beküldtem volna. Végül pedig annyi, hogy szombaton találkozunk!  Addig pedig olvassátok a Mezei csokor maszlagbó