Ange • Tizedik
torobala képe Kedves Olvasók! Nem regélek sokat, csupán jó olvasást szeretnék Nektek kívánni! Ölel Benneteket, Beby • Tizedik fejezet • 2017.11.05. Lina átkarolja a vállam, úgy nyugtat. Én az ágyán ülök, felhúzott lábakkal, és akárcsak egy pszichiátrián kezelt beteg, előre-hátra hintáztatom magam. A testem rázkódik a sírástól, könnyeim nem akarnak elapadni. Undorodom Csongortól, undorodom magamtól. Már bő egy fél órája itt rostokolok, s még mindig egy szót sem tudok kibökni arról, hogy mégis mi a fészkes fenéért hisztizek. Barátném egy szót, annyit sem kérdezett, mikor megjelentem náluk az ajtóban, csak hang nélkül beengedett és azóta is próbál vigasztalni. Azt hiszem mindhiába. Felnézek Linára és kikotrom a kócos hajamat a szememből. – Köszönöm, hogy befogadtál. Esetleg maradhatnék éjszakára? Nem sok kedvem van haza buszozni. – Persze – szorít magához és simogatja a fejem, mint egy gyermeké