határtalan képzelet

Kedves Olvasók! Igazán szégyellem magam, s nincs mentség, három napot késtem. Sajnos a múlt hét teljes rohanás volt, utolsó pillanatban küldtem a fejezetet Dórának, - a legkedvencebb bétámnak - ő sem ért rá, aztán én fesztiváloztam, éledeztem, majd vb-n voltam. Lényeg a lényeg, sajnos nem tudtam időben produkálni a kilencedik fejezetet. Elég késői az időpont ma is, de sajnos ez az egyetlen időpont, mikor épp ráérek a héten. (Így lehet, hogy a következő is késni fog egy picit, de ígérem jövő héttől újra minden oké lesz.)  Nem is húzom a szót tovább, íme a következő!  Ui.: Már rosszul vagyok ettől a tördeléstől, de egyszerűen fogalmam sincs miért dobálja szét a  blogger a bekezdéseimet.  Ölel Benneteket,  Beby Kilencedik ~ Éjfélkor a lugas alatt • • Joseph • – Beszélhetünk? – kapta el valaki a karom, miközben éppen kiléptem volna az udvarra. Mikor hátra néztem, Annie-t pillantottam meg a vállam felett. Kissé vörös arccal és loholva nyögte a szavakat.          –

Kedves Olvasók!  Mint láthatjátok, ezt a bejegyzést már Beby néven írom. Az írói álnevem (R.Bogi) eddig a pontig működött csupán. Sajnos a bloghoz külön létrehozott profilom facebookon cseszekedik velem hetek óta, és nem tudok a csoportokban tartalmat megosztani.  Szóval vissza kell térni az én jó kis Beby fiókomhoz és magamra vállalni a történeteimet.  Ne ijedjetek be, R.Bogi és Beby ugyanaz a személy, két névvel. A bejegyzéseknél a beköszönést már lecseréltem, visszont közétenni akkor is R. Bogi tette őket közzé. Anno azért döntöttem az álnév felvétele mellett, hogy facebookon ne kelljen a saját nevemmel közzétenni a csoportokban a tartalmat, hiszen így minden ismerősöm láthatta. Ezt pedig egy idő után meguntam. Viszont innentől, hogy az R.Bogi fiókom ilyen szempontból használhatatlanná vált, nem volt értelme megtartani a nevem.  Nem magyarázom túl a dolgot, a lényeg, hogy még mindig én vagyok, csak egy új névvel.  Ölel Benneteket, Beby

Kedves Olvasók!  Ígéretemhez hűen meghoztam a következő fejezetet.  Nem is húznám a szót tovább, jó olvasást Nektek!  Ölel Benneteket,  Beby • Nyolcadik ~ A bomba • • Annie • Sokáig ültünk kint a lugas alatt, de nem tudnám megmondani, hogy meddig is pontosan. Elveszítettem az időérzékem, a lábam alól kihullott a talaj. Valóban éreztem, hogy nincs minden rendben ezzel a kastéllyal, de Joseph szavai megerősítettek. Nem tudtam elhinni, amit mond. Kiszívják belőlünk az életet? Mégis mit jelentsen ez? Létezik ilyen egyáltalán? Úristen, hova kerültem? Ezernyi és ezernyi kérdés villant át az agyamon, azonban hangosan egyiket sem mertem kimondani, hátha újdonsült ismerősöm butának gondol. Elhagyott a realitásérzékem, s kezdtem magam egy kabaré kellős közepén érezni. – Tudom, hogy sokként ért ez a dolog, de nincs időnk erre. Sietnünk kell, mielőtt valaki megneszeli, hogy kilógtunk az éjszaka közepén a kertbe. Így is elég nagy bajban voltál eddig is. – Nincs időn