Novellaverseny

Kedves Olvasók!

Tudom, hogy régóta nem jelentkeztem, de kicsit besűrösödtek a napjaim mostanság. Ez nem mentség, tisztában vagyok vele, viszont van két enyhítő körülmény. Az egyik, hogy szombatra már kész van a fejezet, szóval tuti, hogy időben itt lesz. A másik, hogy az elmúlt két hétben volt egy novellaverseny, melyen részt vettem és láss csodát... első lettem!

Ennek a versenynek az volt a lényege, hogy bele kellett építeni egy M. Gin által írt párbeszédet (a Te meg ki a fene vagy... - tól a Senki? Micsoda béna név... - ig) az irományunkba.

Szavakba sem tudom önteni, hogy mennyire, de mennyire boldog vagyok. Amikor megírtam ezt a kis történetet, nem hittem volna, hogy tetszeni fog Gin-nek, aztán mégis megnyertem a versenyt. 

Nagyon szépen köszönöm Neked mégegyszer! Illetve köszönöm a bétámnak, Dórának és mindenkinek, aki elolvasta és véleményt mondott, mielőtt beküldtem volna.

Végül pedig annyi, hogy szombaton találkozunk! Addig pedig olvassátok a Mezei csokor maszlagból című novellámat. 

Ölel Benneteket,

Beby
Ui.: A tördelésért ismételten elnézést, 
a blogger megint úgy gondolta, hogy szétszedi.

Mezei csokor maszlagból

Ha egy-két évvel ezelőtt azt mondja nekem valaki, hogy a szerelem első látásra nem csak a könyvekben létezik, a szemébe röhögök. Ekkora földtől elrugaszkodott hülyeséget is csak az találhat ki, aki a Walt Disney királylányos meséin nőtt fel. Még esküszöm, sajnáltam is volna, hogy elhiszi azt a sok tv-ből áradó agyzsibbasztást.

Most pedig itt vagyok én, Lilla Parker és halálosan bele vagyok zúgva a csupán egy hónapja ismert osztálytársamba. De nem csak olyan tessék-lássék módon, hanem olyan igazian, halálosan.

Tényleg abban a minutumban kezdődött, mikor belépett a kapun. A barátnőimmel az egyik asztalon ültünk és a hozzá tartozó padon lógattuk a lábainkat, miközben süttettük magunkat a napon. Ez az idő pont ideális volt a napozásra, nem pedig az iskolakezdésre, de hát nem volt mit tenni. Ezt az egy évet fél lábbal is ki kellett bírni ebben a romhalmazban. Szóval barnultunk, mikor a suli előtt megállt egy motor és lepattant róla egy bőrruhás srác.

Ahogy levette a sisakját és megrázta félhosszú haját, az összes tekintet rátapadt. Az a jelenet olyan volt, mintha az új mozifilmből vágták volna ki.

– Ki ez a szexisten? – nézett rám álmodozva Sindy, a legjobb barátnőm.

– Fogalmam sincs – válaszoltam tátott szájjal, miközben letoltam az orrom hegyére a napszemüvegem, nehogy rontsa az összképet.

A gimnáziumi évek alatt nem egy barátom volt már, s nem tagadom, hogy jól néztek volna ki, de ez a pasas az összesen túltett.

Magabiztosan lépdelt végig az épület kapujáig, szinte fürdött az őt bámuló tekintetekben. Nemcsak a lányok nézték, hogy elájuljanak tőle, hanem a fiúk is féltékenységből és irigységből. Valóban mindenki ráfigyelt akkor, s azóta is.

Egy hónap telt el az első sulis nap óta. A legtöbb dolog valóban nem változott. Még mindig kínszenvedés volt az iskolában rohadni, még mindig idejárt Joe Williams és még mindig ugyanolyan jól nézett ki. Csupán most már ő volt az iskola celeblistáján az első, s ami a legfontosabb, velem az oldalán.

– Szia Cica – nyomott egy csókot a számra, mikor megérkezett az asztalunkhoz.

– Szia – mosolyogtam önelégülten. A mai napig irtó büszke voltam arra, hogy sikerült megszereznem az álompasit, s ezzel sikerült az emberek elismerését vagy utálatát elnyernem. Mindkét helyzetet élveztem.

– Ma este mozi? Meg kellene ünnepelnünk, hogy már két hete együtt vagyunk – simított végig a combomon. Érintésére szikrák szabadultak fel bennem és a gyomrom összeugrott az ajánlatra.

A moziból egyenes út vezetett a szexig. Ez köztudott. És habár nagyon sokan úgy gondolták, sőt szentül hitték, hogy Joe Williams már az első pár napban megfektetett, ennek semmi igazságalapja nem volt. Habár valóban túlvoltam már egy-két kapcsolaton, eddig két fiúnak adtam oda magam. Csakis azoknak, akikkel elég biztonságban éreztem magam, hogy megtehessem. A közhiedelem ellenére nem voltam ribanc.

– Benne vagyok – mosolyogtam rá mégis. Elvégre nem árulhattam el magam a barátaim előtt, illetve mégiscsak egy iskolában vagyunk. Itt gyorsabban terjednek a hírek, mint ahogy azt gondolnánk.

– Úgy készülj, hogy utána nálam alszol. Hétre ott vagyok – kacsintott, majd lehúzta az energiaitalát, felállt és válaszra sem méltatva, elhagyta az ebédlőt.

Hazafele menet folyamatosan az esti randinkon kattogott az agyam. Joe túl sokat jelentett nekem az elejétől fogva. Amellett, hogy a ranglistán levő helyemet kategóriákkal feljebb tornázta, valóban éreztem iránta valamit, mondhatnánk, hogy szerelmes voltam belé. Azonban néha azt éreztem, hogy neki csak egy játékszer vagyok. Bár a múltjáról sosem beszélt, sejtésem szerint az előző iskolájában is a nagymenők közé, illetve a nőcsábászokhoz tartozott.

Ahogy beléptem a bejárati ajtón, ledobtam a táskámat, lerúgtam a cipőmet és felrobogtam az emeletre. Az első utam azonnal a fürdőbe vezetett, hogy elkezdjek készülődni. Gondosan felkészültem testileg, – habár lelkileg nem – bármilyen kimenetele is legyen az estének. Felvettem egy spagettipántos bordó ruhát, fekete szandált és bekészítettem egy fekete bőrdzsekit. Bár október eleje volt, a hideggel nem nagyon kellett még számolnunk.

Az arcom gondos kicsinosítása után elégedetten néztem a tükörbe. A ruhám, a sminkem, a lazán feltűzött hullámos hajam, mind-mind tökéletesek voltak egy randihoz.

Nemsokkal később csengettek. Mosolyogva szaladtam le a lépcsőn, sietve írtam egy cetlit apámnak, majd kinyitottam az ajtót.

Lovagom – a szokásos bőrszerkóban – a falnak támaszkodva húzta félmosolyra ajkait és vizslatott végig egészen a fejem búbjától a lábamig. Vakítóan kék szemei éhesen falták a látványomat.

– Gyönyörű vagy, Cica – húzott magához, majd egy gyors puszit adott a számra.

Vigyorogva zártam be az ajtót. A ruhám célt ért.

– Nem is tudom, hogy bírom ki a film végéig – hajolt a fülemhez Joe, majd az ujjaival végigsimította a fülem alatti érzékeny pontot. Beleborzongtam ebbe az apró érintésbe.

Miután beszálltunk az ’57-es jaguárjába, azonnal a combomra tette a kezét, mintegy kisajátítva magának. Az út alatt végig kicsiny köröcskéket rajzolgatott rá, miközben másik kezével a kormányon dobolt. Csak nem ideges volt? Vagy talán türelmetlen? Próbáltam a mellettünk elsüvítő fákra koncentrálni, de nem hagyott nyugodni kissé frusztrált magatartása.

A moziba érve azonnal megvettük a jegyeket és lecsaptunk a mozis kajára. Imádtam az itt készített popcornt, sokkal finomabb volt, mintha otthon szerencsétlenkedtem volna vele.

– Az én étvágyamnak nem lesz elég a kukorica – súgta oda Joe, mielőtt még odaadta volna a jegyet kezelésre. Nem tudtam, hogy örüljek vagy megijedjek az egész napi célozgatásoktól. Innentől az már biztos volt, hogy az estének valamilyen erotikus végkimenetele lesz, s ezután már csak azt reméltem, hogy én is élvezni fogom.

A film valami csapnivaló volt. Borzasztóan untam magam, egyedül Joe fel, s alá szaladgáló keze szórakoztatott. Abban biztos voltam, ha megkérdezném tőle, miről szólt, ő sem tudna válaszolni. Hála Istennek rajtunk kívül még négy ember tartózkodott a teremben, akik mind alattunk helyezkedtek el, így senkit sem zavartunk meg a viselkedésünkkel. Illetve senki sem hallhatta apró nyögéseimet, melyeket barátom ujjai váltottak ki belőlem.

Mielőtt vége lett volna a filmnek hosszas csókot váltottunk.

– Hogy tetszett? – súgta a fülembe Joe.

– A film? – nyögtem még mindig teljes extázisban.

– Őszintén, mit érzékeltél belőle? – vigyorgott.

Lehajtottam a fejem és mosolyogva válaszoltam – Nagyon tetszett.

Joe-ékhoz menet még megálltunk a közeli étteremben. Bár éhesek nem voltunk, – vagy ahogy a barátom fogalmazna csak egymásra – rendeltünk egy üveg bort.

Az első pohár felénél Joe arcán már a kín jelei körvonalazódtak.

– Baj van? – futtattam végig a karján az ujjaimat. Sejtettem a problémáját és pont ezért én voltam a hülye, hogy tovább feszítettem a húrt, de az a kicsinyke bor engem is felajzott.

– Keményen meg akarlak baszni. Amióta csak megláttalak ebben a ruhában, le akarom tépni rólad. Sőt, amióta beléptem azon a kibaszott iskolakapun a magamévá akarlak tenni – szemében sötét fény gyúlt, miközben áthajolt az asztalon és ajka kívánatos mosolyra húzódott.

Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Egy részem megijedt, míg egy másiknak nagyon is tetszett, amit mond. Odavoltam ezért az irányításmániáért.

Gyorsan, s talán meggondolatlanul cselekedtem. A táskámból az asztalra dobtam néhány gyűrött bankjegyet, majd felpattantam, megfogtam Joe kezét és az autóhoz vezettem. Szinte futottam.

Ez az ember aztán értette a célzást, azonnal bepattant és megnyomta a gázt, azonban nem hozzájuk, hanem az erdő felé vezetett. Ez viszont jelen helyzetben egy kicsit sem érdekelt. Habár az este elején nem voltam benne biztos és kételkedtem, most határozottan tudtam, hogy akarom őt. Valamiféle sötét erő vonzott hozzá.

Végre fékezett a kocsi, és megálltunk. Joe kipattant, majd átsétált az én oldalamra. Éhes tekintete mintha feketén izzott volna, de ezt az alkoholra és az elméjét elborító vágyra fogtam. Kinyitotta az ajtómat és azonnal rám vetette magát. Vadul csókolt miközben ujjai ismét felfedezőútra indultak.

Először élveztem, azonban egyre durvábbá és erőszakossá vált. Ekkor már a kocsi hátsóülésén feküdt rajtam, habár fogalmam sem volt, hogy kerültem oda. A gondolataimra sötét köd telepedett le.

– Joe, áú, ez fáj. Kérlek! – kezemet a mellkasára tettem, majd próbáltam ellökni magamtól, ő azonban nem engedett. A nyakamat harapdálta, de nem kellemesen és izgatóan, hanem erőszakosan és fájdalmasan.

Nagy nehezen feljebb toltam magamtól, s amikor belenéztem a szemeibe, határozottan megijedtem. Íriszei most már valóban feketék voltak, nyoma sem volta a vakító kék szemeknek. A vonásai egy vadállatra emlékeztettek, megesküdnék rá, mintha szemfogai is hegyesebbek lettek volna.
– Te meg ki a fene vagy?! – nyögtem fel, bár az ijedelemtől hangom vékonyabb lett és akadozott.
– Ha megtudnád, meg kellene ölnöm téged.
– Na ne röhögtess! 
– Bárcsak vicc lenne... de a te érdekedben, inkább hívj csak Senkinek.
– Senki? Micsoda béna név! – röhögtem fel hisztérikusan. – Rohadtul szeretném, ha elengednél, és hazamehetnék. 
– Ezt kurvára elszámítottad, Cica. Mert innentől az én szolgám leszel – szívta magába a tekintetemet.

Hipnotizált állapotomban aprót bólintottam és hagytam, hadd szívja ki szex közben belőlem a maradék életet is, ami bennem maradt.